értékének folyamatos lefaragása. Az államháztartási hiány és az állami újraelosztás mérséklődése nem csak a hazai gazdasági szereplők számára nyit közvetlenül is további mozgásteret, hanem közvetve a magyar államadósságot finanszírozó külföldi befektetők által megkívánt magasabb kamatprémium iránti igényt mérsékelve, segíti az alacsony kamatszint révén a beruházásokat, az exportra termelők hiteligényének a kielégítését. A törvény a globális pénzügyi és tőkepiaci válság hatásai tompításának az eszközét az államháztartás – nem kamatjellegű – ún. elsődleges kiadásai növekedésének a fékezésében és a nem tervezett bevételek, és a megtakarított kiadásoknak célzott felhasználási módjának a megteremtésében látja. A törvényben megfogalmazott cél a magyar gazdaság, a magyar háztartások és a magyar gazdasági szereplők kockázatviselő-képességének és versenyképességének az erősítése, amit az állam már nem helyettesít a gazdasági és társadalmi átalakulásban régiós versenytársainknál eleve magasabb állami védelem, állami újraelosztás szintjének folyamatos növelésével.

A költségvetési felelősségről szóló törvény a fenti célok elérése érdekében összetett eszközrendszer alkalmazását írja elő. Új fogalomrendszert definiál az államháztartási gazdálkodás körében, melyet a költségvetési törvényjavaslat is tükröz (külső/belső tételek megkülönböztetése). A költségvetési gazdálkodás kiszámíthatóságának és fenntarthatóságának biztosítása érdekében a költségvetési törvénynek a tárgyévet követő évekre vonatkozó konkrét célértékeket kell deklarálnia. Ennek megfelelően a GDP arányában meghatározásra került a 2011. évre a belső tételek elvárt egyenlege, a 2012. évre az elsődleges egyenlegcél, továbbá szintén 2012-re az államháztartás központi alrendszere elsődleges kiadásainak korrigált főösszege 2011-hez viszonyított növekedésének maximuma.